2015. január 18., vasárnap

Transzcendens élmény csoportzáráskor

Erika így kezdte a csoportban megtett útjáról szóló számvetést: „Az eddigi életem mindenért hatalmas megküzdés volt. Azért jöttem a csoportba, mert nem akartam, hogy az életem arról szóljon, hogy küszködöm. Megszületünk és élünk. Én is szeretnék szépen, jól és boldogan élni.
Ez a célom, és ezt szeretném megmutatni a gyermekeimnek. Nemcsak a gyermekeimnek. Egyre inkább az van bennem, minél több embernek megmutatni. Rajtam múlik, hogy élem az életem. Mert történnek velünk, körülöttünk a dolgok, de mindig mi adunk neki valamilyen előjelet, hogy az jó, vagy rossz.
Ha a sok nehézséget nézem az életemben, mindig találok benne olyat, ami előre vitt. Azt hiszem ez az én döntésem, hogy melyiket választom. Hogy amit kaptam, arra azt mondom ez rossz, csúnya, ez lehúz, vagy pedig azt mondom, kaptam egy lehetőséget és élek vele. S hogy ez akkor dől el, amikor ezt az előjelet elébe teszem a történéseknek.
Van egy gondolat, amit mindig a mobiltelefonomban hordok, és csak ritkán veszem elő, mely így szól:
„Amit gondolsz, azt cselekszed,
Amit érzel, azt vonzod,
Amit elképzelsz, azzá válsz.”
Nagyon szeretném ezt az életemben működtetni. Hogy mindig legyen előttem, amivé szeretnék válni. És ne húzzon le az a félelem, hogy én valamit kimondtam, és egy záros határidőn beleül meg kell csinálnom, mert különben kudarc.
És ezt kaptam a csoportban, hogy a saját lábamra álltam, saját talpamra állhattam. Le akartam tenni a terheimet, nagyon bízom benne, hogy itt is hagytam. De azt nem szeretném, hogy ez bárkiben is nyomot hagyjon, hanem inkább erőt adjon. Nem kell cipelni az élet terhét, mert nem érdemes. Minden nap egy új nap. És Köszönöm szépen.”
Vezető: És a vágyaid?
(A kellékek közül elővette a léggömböket, és elkezdte azokat, felfújni, mindre kötött egy csomót, és az ölébe gyűjtötte.) A színek sorrendje: kék (legkisebb), rózsaszín, narancssárga, pirosas és napsárga.
Erika: Most eszembe jutott valami, de ilyen nincs. Ez egy kereszt. Én mostanában gyakran gondoltam arra, szeretnék megkeresztelkedni.
Vezető: És mit jelentenek ezek a színek számodra?
Erika: A kék az éjszaka, a rózsaszín a születés, a narancs a napfény, a piros a szeretet, a sárga a melegség, a mindent elárasztó fény. Istenem. Szólnak a harangok. Születés, melegség, szeretet, éjszaka.
Vezető:  Milyen kicsi lett az éjszaka, és hogy uralkodik a fény
Erika: Kereszt, harangszó, újjászületés – (hullottak a könnyei, felállt, odament az ablakhoz, hosszan egyedül maradt a harangzúgással)
Miután visszaült a körbe, még csöndben hallgattuk a harangzúgást, mindenki egy különös emelkedettséget élt át.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése