A csoportzáráskor Kata dramatikusan az alábbiakban összegezte a csoportban megtett útját, illetve a rá váró feladatokat, melyet igyekszem szó szerint idézni:
„Tehát én vagyok itt ez a fehér függöny, így az életem során. Az érzéseimet pakolom ki. (Kendőkből rakja ki.) Ami az életemet nagyon meghatározta az a szüleim elvesztése, gyásza. (Ezek a kendők már nem feketék.) Szerelem, gyerekek születése, ez szép volt, jó volt. Anyósomék, akik az életemet felkavarták, sok szenvedést, konfliktust okoztak.
Aztán egyszer részt vettem egy csoportban. Ne örüljetek, ez nem ez a csoport. Ide teszem ezt a sárga gyertyát. Ez volt az első önismereti csoportom, és én akkor jöttem rá, ha önmagamat nem ismerem, a környezetemet sem tudom megérteni. És ez elindított bennem valamit. Egy csomó dolgot elkezdtem másképp látni, de mégsem tudtam megfelelően kezelni. Ez kevés volt ahhoz, hogy én a problémáimmal meg a konfliktusaimmal pontosan tudjam, mit kezdjek, meg a gyászommal.
Szerencsére sikerült egy másik csoportba kerülni. (egy nagy sárga gyertyát helyezett erre a pontra) Ahol igazán megkaptam a segítséget, aholt fölismertem az életemben a problémák okozóit. Már azt is elmondhatnám enyhe túlzással, már kezdem érteni, mi miért történt, tudom kezelni nagy vonalakban. Képes vagyok arra, hogy ránézzek a múltra, erre a nagy fájdalomra. S végül is ez ennek a nagy gyertyának köszönhető. Hát a problémáim nem oldódtak meg, ha azt állítanám, hazudnék. De tudom kezelni, tudok vele mit kezdeni. És nagyon érdekes a lélek, amikor most hozzányúltam önismerettel. Úgy gondoltam, ha megtalálok egy okot, egy problémát, akkor onnantól kezdve minden megoldódott. Ezt megélni jó dolognak tartom, és annak ellenére, hogy tudom ez így nem igaz, jól érzem magam.
Amik most jönnek problémák, hozzá sem hasonlíthatók. Nem olyan erős súlyúak, lazábbak, lájtosabbak, amivel talán képes vagyok egyedül megküzdeni. Tele voltam kérdéssel, amikor ide jöttem. A csoportvezetőkben maximálisan megbíztam. Nem volt elképzelésem, hogy mi fog itt történni, hogy ez az én problémámon hogyan fog segíteni, halvány lila gőzöm nem volt. Úgy érzem nekem segített. Számomra ez a lila a remény színe. Amit a jósnő mondott, hogy ennyi van hátra, azért is az anyja szentségit meghosszabbítom, nem úgy lesz. Bízom benne, ha önmagamat képes vagyok erősíteni, akkor tudom a környezetemet is jó irányba befolyásolni. A pozitív rezgéseimmel, az örömömmel, a szeretetemmel, a kiegyensúlyozottságommal. Ezzel a környezetemnek is segítek és boldogan élünk, amíg meg nem halunk. Ennyi.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése