Férfivá avatás

Zoltán első játékában a regressziós szín a transzcendens világában ért véget. Három évesen feküdt édesanyja ölében, és hallgatta az Öreg néne őzikéje című mesét. Szupervízióban Vikár András felhívta a figyelmünket, nem véletlenül ezt a mesét kérte, a következő játékánál ez legyen ott a fejünkben.

Februárban Zoltán ismét lehetőséget kapott egyéni protagonista játékra. A következő témával jelentkezett be: Milyen lelki erőforrásaim vannak?

Promenád: Az én fejemben az volt, egy sikeréből kiindulva eljuthatnánk az ő belső erőforrásáig. Ezért arról kezdtem vele beszélgetni, mit szólna hozzá, ha megnéznénk egy pillanatot az életében, amikor sikeres volt. Zoltánnak tetszett a javaslat, rögtön megjelent egy kép, amikor elkezdte a főiskolát. Ekkor Magdi odajött hozzám, és a fülembe súgta: Öreg néne őzikéje.

Ekkor Zoltán felé fordulva mondtam: Emlékszel az első játékod végén kértél édesanyádtól egy mesét, az öreg néne őzikéjéről. Mit szólnál hozzá, ha most meghallgatnád ezt a mesét? Zoltán elfogadta a javaslatomat.

A csoportban kiválasztottunk olyan csoporttagokat, aki tudták a mesét. Zoltán megjegyezte, kár hogy nincs itt Gitta. Az elmúlt játékában ő volt az édesanyja. Erre a csoportból valaki megszólalt, pedig Gitta nem is tudta a mesét, a csoport mondta.

Vezető:  Hol szeretnéd meghallgatni a mesét?
Zoltán: Egy ágyban, a polifonon akarom.
Vezető: Hol van az ágy?
Zoltán: A szobámban, benn az erdőben
(Elhelyeztük a jelképes szobában a polifon matracot)
Vezető: És ki van még itt ebben a szép kerek erdőben?
Minden szereplőt bevezető duplázással mutatott be, ezt követően szerepcserében mondta el, ki mit üzen neki.
Zoltán: Kismadár
Vezető: Választd ki a kismadarat.
Kismadár üzenete: szabad vagyok, jelzek, ha veszély van.
Őzike: én vagyok a szeretetre, szerelemre való képesség
Farkas: gonosz vagyok, mindenkit megharapok, nem kérek soha bocsánatot.
Vadász: Én vagyok, aki vigyáz az erdő állataira és fáira
Vezető: Mi történik most?
Zoltán: A kismadár a vállamra száll.

A segédén nagyon ügyesen játsszotta a kismadarat. Csip-csip-csipcsirip, mondogatta kedvesen, sűrű egymásutánban a fülébe.

Szerepcsere: Én vagyok, aki megvéd a farkastól.
Szerepcsere vissza, a kismadár tovább csiripelt Zoltán vállán. Zoltán láthatóan megérintődött.
Vezető: Mi van benned, mondd ki!
Zoltán: Eszembe jutott a kotlós a kiscsibéivel, tudni szeretném ki ez a kismadár
Vezető:  Kérdezd meg tőle
Zoltán: Ki vagy te kismadár?
Kismadár: Én vagyok a gondoskodó anya
Zoltán sorba ment minden szereplőhöz és megkérdezte kicsoda ő, melyre szerepcserében válaszolt.
Zoltán: Ki vagy te őzike?
Őzike: Én vagyok a benned lévő szerelemre, szeretetre való képesség
Zoltán: Ki vagy te Farkas?
Farkas: Én vagyok a gonosz anyai rész, aki maradandó sebeket okoz, ami vérzik. Nem engedi Zoltánt járni, nem engedi hogy begyógyuljon ez a seb. Feküdnie kell Zoltánnak.
Vadász: Én az apád vagyok. Én vagyok a hibás, hogy megharapott a farkas, a többi állatra figyeltem.
2. szín

Zoltán az ágyban feküdt. Egy piros kendő szimbolizálta a vérző lábat. Ő kereste meg a kendőt, ő mutatta meg, hol vérzik a lába. Erőtlen, gyenge.

Vezető: Interjú az ágyban fekvő Zoltánnal. Szervusz Zoli. Itt vagy ebben a gyönyörű erdőben. Látom, vérzik a lábad. Hány éves vagy?
Zoltán: tizenkettő.
Vezető: Zoli ez egy különleges erdő, ahol bármi megtörténhet. Ki tudna neked segíteni, hogy meggyógyuljon a sebed?
Zoltán: A vadász

Vadász szerepcserében: Elég erős vagy már, csak akkor gyógyulhatsz meg, ha legyőzöd a farkast. Meg kell küzdened vele, ahhoz hogy férfi légy.

Zoltán: Nem tudott felkelni, visszafeküdt.
Vezető: Ki tud neked segíteni, hogy megküzdjél a farkassal?
Zoltán: A jó tündér.
Vezető: Hívjuk ide. Az eddig kismadarat játszó protagonistát választotta ki.
Szerepcsere a jó tündérrel.
Jó Tündér: Én vagyok a jó anyarész

Vezető: Belső hangként jó tündérként mondom: Erős vagy, képes vagy már megküzdeni a farkassal, már képes vagy járni.

Zoltán felül.
Vezető: Biztattam, van elég erőd, kelj fel és küzdj!

A farkas hergelte: megharaplak, közeledett felé. A vadász, a jó tündér és az őzike biztatta. Közben én is erősen biztattam. Gyerünk Zoltán, tudsz küzdeni, győzd le a farkast. Nekiment a farkasnak, de érezhetően fogyott az ereje. Miközben a farkas küzdött vele, fenyegette, hogy megharapja. Én erősen megfogtam a lábát, ott, ahol „vérzik”. Itt fordult át a játék igazi küzdelembe. Magdi a farkast védte egy polifon matraccal, először ezt püfölte Zoltán, majd egy hirtelen erős mozdulattal kitépte Magdi kezéből a polifont, ott marad a farkas védtelenül. Két nyers erő feszült egymásnak. Zoltán hörögött, valami végtelen mélységből tört fel belőle az erő. Megragadta a farkas karját és ezzel az elemi erővel kilökte az ajtón.

Hosszú ideig állt egyedül, csukott szemmel és remegett. Mellette állt a vadász.

Szerepcserében a vadásszal: Férfivá fogadlak, mától kezdve egyenrangú társak vagyunk. Mostantól a Te felelősséged is az állatok és a fák védelme. Legyőzted a farkast, ha harcolsz, te győzöl. A bátorság veszélyhelyzetben kell. Tudsz küzdeni, van erőd. Igazi vadász lettél.

Zoltánt ezzel a rítussal a vadász férfivá avatta.
Vezető: Mit szeretnél még?
Zoltán: Ki a jó tündér?
Vezető: Kérdezd meg tőle
Zoltán: Ki vagy te jó tündér?

Jó tündér szerepcserében: Én vagyok az álmod, a céljaid. Ha hívsz, jövök. Ha lefelé nézel, engem nem látsz. Nézz föl, akkor meglátsz!

Zoltán: Elmúlnak az évek, és nem teszek semmit, csak sajnálom magam. Szeretnélek megölelni.
Egy nagyon hosszú ölelés a jó tündérrel (aki egyben a jó anyai rész)
A feldolgozó körben a csoporttagok részéről sok sering érkezett a szüleikkel való kapcsolatukról. Fókuszba került a bennünk élő jó és rossz szülői énrész, ennek szerepe, hatása életükre.

Transzcendens élmény csoportzáráskor

Erika így kezdte a csoportban megtett útjáról szóló számvetést: „Az eddigi életem mindenért hatalmas megküzdés volt. Azért jöttem a csoportba, mert nem akartam, hogy az életem arról szóljon, hogy küszködöm. Megszületünk és élünk. Én is szeretnék szépen, jól és boldogan élni.

Ez a célom, és ezt szeretném megmutatni a gyermekeimnek. Nemcsak a gyermekeimnek. Egyre inkább az van bennem, minél több embernek megmutatni. Rajtam múlik, hogy élem az életem. Mert történnek velünk, körülöttünk a dolgok, de mindig mi adunk neki valamilyen előjelet, hogy az jó, vagy rossz.

Ha a sok nehézséget nézem az életemben, mindig találok benne olyat, ami előre vitt. Azt hiszem ez az én döntésem, hogy melyiket választom. Hogy amit kaptam, arra azt mondom ez rossz, csúnya, ez lehúz, vagy pedig azt mondom, kaptam egy lehetőséget és élek vele. S hogy ez akkor dől el, amikor ezt az előjelet elébe teszem a történéseknek.

Van egy gondolat, amit mindig a mobiltelefonomban hordok, és csak ritkán veszem elő, mely így szól:

„Amit gondolsz, azt cselekszed,

Amit érzel, azt vonzod,

Amit elképzelsz, azzá válsz.”

Nagyon szeretném ezt az életemben működtetni. Hogy mindig legyen előttem, amivé szeretnék válni. És ne húzzon le az a félelem, hogy én valamit kimondtam, és egy záros határidőn beleül meg kell csinálnom, mert különben kudarc.

És ezt kaptam a csoportban, hogy a saját lábamra álltam, saját talpamra állhattam. Le akartam tenni a terheimet, nagyon bízom benne, hogy itt is hagytam. De azt nem szeretném, hogy ez bárkiben is nyomot hagyjon, hanem inkább erőt adjon. Nem kell cipelni az élet terhét, mert nem érdemes. Minden nap egy új nap. És Köszönöm szépen.”

Vezető: És a vágyaid?

(A kellékek közül elővette a léggömböket, és elkezdte azokat, felfújni, mindre kötött egy csomót, és az ölébe gyűjtötte.) A színek sorrendje: kék (legkisebb), rózsaszín, narancssárga, pirosas és napsárga.

Erika: Most eszembe jutott valami, de ilyen nincs. Ez egy kereszt. Én mostanában gyakran gondoltam arra, szeretnék megkeresztelkedni.

Vezető: És mit jelentenek ezek a színek számodra?

Erika: A kék az éjszaka, a rózsaszín a születés, a narancs a napfény, a piros a szeretet, a sárga a melegség, a mindent elárasztó fény. Istenem. Szólnak a harangok. Születés, melegség, szeretet, éjszaka.

Vezető:  Milyen kicsi lett az éjszaka, és hogy uralkodik a fény

Erika: Kereszt, harangszó, újjászületés – (hullottak a könnyei, felállt, odament az ablakhoz, hosszan egyedül maradt a harangzúgással)

Miután visszaült a körbe, még csöndben hallgattuk a harangzúgást, mindenki egy különös emelkedettséget élt át.

A pszichodráma csoportban megtett út szakmai összegzése

A csoportzáráskor Kata dramatikusan az alábbiakban összegezte a csoportban megtett útját, illetve a rá váró feladatokat, melyet igyekszem szó szerint idézni:
„Tehát én vagyok itt ez a fehér függöny, így az életem során. Az érzéseimet pakolom ki. (Kendőkből rakja ki.) Ami az életemet nagyon meghatározta az a szüleim elvesztése, gyásza. (Ezek a kendők már nem feketék.) Szerelem, gyerekek születése, ez szép volt, jó volt. Anyósomék, akik az életemet felkavarták, sok szenvedést, konfliktust okoztak.
Aztán egyszer részt vettem egy csoportban. Ne örüljetek, ez nem ez a csoport. Ide teszem ezt a sárga gyertyát. Ez volt az első önismereti csoportom, és én akkor jöttem rá, ha önmagamat nem ismerem, a környezetemet sem tudom megérteni. És ez elindított bennem valamit. Egy csomó dolgot elkezdtem másképp látni, de mégsem tudtam megfelelően kezelni. Ez kevés volt ahhoz, hogy én a problémáimmal meg a konfliktusaimmal pontosan tudjam, mit kezdjek, meg a gyászommal.
Szerencsére sikerült egy másik csoportba kerülni. (egy nagy sárga gyertyát helyezett erre a pontra) Ahol igazán megkaptam a segítséget, aholt fölismertem az életemben a problémák okozóit. Már azt is elmondhatnám enyhe túlzással, már kezdem érteni, mi miért történt, tudom kezelni nagy vonalakban. Képes vagyok arra, hogy ránézzek a múltra, erre a nagy fájdalomra. S végül is ez ennek a nagy gyertyának köszönhető. Hát a problémáim nem oldódtak meg, ha azt állítanám, hazudnék. De tudom kezelni, tudok vele mit kezdeni. És nagyon érdekes a lélek, amikor most hozzányúltam önismerettel. Úgy gondoltam, ha megtalálok egy okot, egy problémát, akkor onnantól kezdve minden megoldódott. Ezt megélni jó dolognak tartom, és annak ellenére, hogy tudom ez így nem igaz, jól érzem magam.
Amik most jönnek problémák, hozzá sem hasonlíthatók. Nem olyan erős súlyúak, lazábbak, lájtosabbak, amivel talán képes vagyok egyedül megküzdeni. Tele voltam kérdéssel, amikor ide jöttem. A csoportvezetőkben maximálisan megbíztam. Nem volt elképzelésem, hogy mi fog itt történni, hogy ez az én problémámon hogyan fog segíteni, halvány lila gőzöm nem volt. Úgy érzem nekem segített. Számomra ez a lila a remény színe. Amit a jósnő mondott, hogy ennyi van hátra, azért is az anyja szentségit meghosszabbítom, nem úgy lesz. Bízom benne, ha önmagamat képes vagyok erősíteni, akkor tudom a környezetemet is jó irányba befolyásolni. A pozitív rezgéseimmel, az örömömmel, a szeretetemmel, a kiegyensúlyozottságommal. Ezzel a környezetemnek is segítek és boldogan élünk, amíg meg nem halunk. Ennyi.”

Kitől kapok szeretet, ha már nem élnek a szüleim

Protagonista játék

Promenád:

Felajánlottam mit szólna hozzá, ha megnéznénk milyen értékeket kapott a szüleitől, ami erőforrása lehet? Elfogadta a javaslatot. Szüleivel a jelenben találkozott, abban a régi szülői házban, ahol felnőtt.

Első szín: A szülői ház konyhája: az asztalnál ült az anya, mellette az apa.  Erős zokogással ölelte mindkettőt magához.

Előbb az anyjával akart beszélni. Szerepcsere: amit kapott tőle: szeretni tudás, őszinteség, küzdeni tudás, a család fontossága. Az anyjától segítséget kért a jelen gondjai megoldásához:  - Én nagyon rossz szülőket kaptam nekem sikerült átfordítani ezt jóra. Nekem csak a család volt a fontos, feláldoztam magam. Te is legyél fontos, ne légy áldozat! Szeresd magad! Amit kaptál tőlem az, benned van.

Az apjával való találkozáskor feltört Katából a bűntudat; két évig, míg elméje elborult nem tudta szeretni. Félt, hogy ő is így fog járni. Kérte, bocsásson meg.

Apa (szerepcserében) közölte, sosem haragudott. A felesége halála után már nem tudott élni, Ebbe a betegségbe kellett menekülnie, hogy ne tudjon emlékezni. Mindig szerettelek, erős vagy, tudsz küzdeni. Nem haltam meg ott vagyok a szívedben.

Második szín: A temetőben.

A szülők egymás mellet fekszenek a sírban. Kata kérdése: látom a testüket, mi van a lelkükkel, hol vannak? Anya (szerepcserében) benned vagyok ott élek tovább. Apa (szerepcserében) ott vagyok a szívedben. A lelkem egyesült anyád lelkével itt van velünk a fiúnk is. Ha betöltötted a küldetésed, majd találkoznak a lelkeink. Ne siess még nincs itt az ideje.

Harmadik szín: Találkozás Istennel.

Kata Istennek: nem hittem benned. Most már tudom, hogy létezel, szükségem van rád, kérlek segíts!

Isten (szerepcserében) sohasem haragudtam. Én mindig melletted voltam, mindig nyújtottam a kezem. Én melletted leszek és segítek, csak vegyél észre.

Feldolgozó kör: A csoport tagjaiban megjelent a hit, az Isten hit fontossága.

Májusban jelentős változásról számolt be az első napon. Érdligetről hazatérve Kata leült a férjével egy hosszú beszélgetésre. Elmondta neki, rájött, hogy anyósáékkal a férje helyett intézte a családi dolgokat és ebből származott a sok konfliktusa. Megértette, az elvesztett szülei szeretetét kereste a férje szüleiében. Most már tudja, ezt onnan soha nem kaphatja meg. Közölte, mostantól kezdve mindenben segíti a párját, ami a szüleivel és testvérével kapcsolatos, de csak segít és nem oldja meg helyette.

Istenek áldásával

Ebben a játékban szép példát látunk arra, milyen meghatározó lelki életünkben a hitünk, kapcsolatunk a saját Istenünkkel. Terike változáshoz vivő útján mérföldkőnek bizonyult ez a játéka. A csoportban pedig a játéka fókuszba hozta a hit személyre szóló szabadságát és fontosságát.

Célunk Terike energetizálása volt. A csoporttagok először kifejezték pozitív feléfordulásukat. Úgy gondoltam, segítség lenne számára, ha megjelenítenénk azokat a lelki erőforrásait, melyek segítenek neki dolgozni a csoportban. Ő elfogadta a felkínált segítséget. Ezt követően indultunk a promenáddal:

Vezető: Mit szólnál, ha megnéznénk, miből kapsz energiát, mi segít itt dolgozni a csoportban? Kézen fogva indultunk. A felé nyújtott kezemet elfogadta, sokáig erősen szorította, kapaszkodott belém. Kik, mik a Te erőforrásaid, hívjuk ide őket!

Terike: A nap

Vezető:  Hívjuk ide.

Terike: Te vagy az én napom.

Vezető:  Ez most nem lehetséges, találsz mást, nézz körül, van itt még nap.

Kata a nap. Szerepcserében: A szívedet melegítem fel

Tamás, a lelki társa, szerelme Szerepcserében: szeretlek és megtartalak (Átkarolja a mellkasát, szorosan öleli.)

Édesanyja szerepcserében: Mindig melletted vagyok (hátulról kapaszkodik az anyjába)

Pszichiáter doktornő: szerepcserében. közel a cél, melletted vagyok. (megérinti a jobb karját.)

Gyerekek az iskolából: szerepcserében szeretünk, mintha a pótmamánk volnál. (két oldalról puszi, szoros ölelés szemből)

Vezető:  Ki hiányzik még, ki segíthet? Hogy vagy Istennel, kell-e ide?

Terike: Igen, hívjuk ide.

Vezető: Hol van a Te Istened?

Terike: Magasan

Vezető: Mutasd meg, hol?

Terike Az asztalon áll.

Isten szerepcserében: Melletted vagyok, Jézus is kibírta, Te is kibírod.

A segédének Terike körül elfoglalják a megadott helyüket, kérem, maradjanak benne a mozdulatban, mindenki mondja a saját szövegét.  Terike kéri, még maradjanak, hosszan tart ez a kép. Majd indul Isten felé.

Meghallgatja Istent, Terikeként sír és lázad.

Vezető: Fordítsd félre a fejed, mondd ki mi van benned!

Terike: Elegem van, miért kell ennyit szenvednem, nem bírom!

Vezető: Nézz rá, mondd meg neki

Terike: Miért kell ennyit szenvednem?

Szerepcserében Isten: Mert nem hívő emberrel élsz.

Terike: Ő hisz benned, de másként értelmezi a Bibliát. Ő dogmák nélkül szeret (duplázás)

Vezető: Akkor Tamásnak egy másmilyen Istene van?

Terike: Igen

Vezető: Hívjuk ide?

Terike: Igen. A napot választja, és szintén az asztalra állítja szemben az ő Istenével.

Terike: Áldást kér a kapcsolatukra az Istenektől. Tamás Istene megáldaná őket, de Terike Istene nem engedi. Tamás Istene elkezdi befolyásolni Terike Istenét, kérdi milyen feltétellel hajlandó megáldani őt?

Terike Istene: Ha tudják vállalni, hogy véglegesen kitartanak egymás mellett, akkor áldást ad Terikére (folyamatos szerepcserében)

Vezető: Hol történjen?

Terike: Egy virágos réten és Tamás is legyen itt.

Egy virágos terítőt kiválasztott rétnek. Egymással szemben letérdeltek, megfogták egymás kezét.

Tamás Istene szemben: Az asztalról kinyújtotta két kezét, és mondta: Megáldalak Benneteket, úgy hogy kitartotok örökre egymás mellett.

Terike Istene szerepcserében lejött a földre, rátette a kezeit a fejükre, és úgy adott áldást.

Terike és Tamás egymás kezét fogva fogadalmat tett az Istenek előtt (Tamás fogadalmi szövegét szerepcserében mondta Terike) aztán együtt. A két Isten pedig megáldotta őket, illetve a kapcsolatukat.

Itt megállítottam a játékot, a csoport tagjai megilletődötten ültek, volt akinek a könnye hullott, volt akin az emelkedettség érződött.

A játékfeldolgozásban a hitről, mint belső erőforrásról beszéltek a csoporttagok. Különböző istenhitekről esett szó.

Szakmai arspoétikám

Részlet a 2006-ban írt pszichodráma záródolgozatomból

A vizsgacsoportom vezetése nagy szakmai kihívás volt számomra. A csoportba jelentkezéskor azt ígértük, hogy emberi és szakmai tudásunkat felelősséggel és alázattal használva vezetjük őket e szép, küzdelmes és nehéz munkában. A kezdetekben nagyon féltem, nehogy elrontsak valamit. Az egyéni szupervízoromtól ekkor fontos útravalót kaptam. Azt mondta, biztosan fogok hibázni, három–négy évbe telik mire igazán biztonsággal fogok vezetni. De bármilyen tudásra is tegyek szert, nincs arra garancia, hogy mindig mindent maximálisan jól fogok tenni. Egyet kell megjegyezni, és azt csupa nagybetűvel bevésni a gondolataimba: NE ÁRTS!
Most így még egyszer áttekintve a csoportban végezett munkámat úgy érzem ezt sikerült megvalósítani. Sok nehézségen átsegített ez a mondat. Vezetőtársammal együtt élveztem a munka minden percét. Számos nehéz helyzettel kellett megküzdenem, ami az egyéni szupervízorom segítsége nélkül nem sikerült volna. Nagyon fontos számomra, hogy nemcsak azt jelezte, ha valami nem jó, hanem azt is, ha valamit nem láttam meg, illetve ha egy játékból kinőhet folytatásaként egy újabb. Segítségével valamennyi csoporttag lelki érési folyamatát tudatosan tudtam figyelni.
A csoport végére sikerült valamennyi csoporttagnak az általa megfogalmazott változás felé vivő úton néhány fontos lépést megtenni. Eközben én is nagyon sokat tanultam, fejlődtem. Ugyanakkor azt is látom, még hosszú út áll előttem mire igazi érett vezető leszek. Látom, miben kell fejlődnöm, úgy érzem, képes leszek rá. A következő csoportjaimat még a csoporttagok biztonságos fejlődése és a saját szakmai fejlődésem érdekében szupervízió mellett vezetem.
Paulo Coelho: A Zahír c. könyvéből idézek egy számomra fontos gondolatot, mely célként, hosszú távon előttem lebeg:
„A korlátozó tényező: mindannyiunk életében van egy esemény, ami felelőssé tehető azért, hogy megálltunk a fejlődésben. Egy trauma, egy különösen fájdalmas vereség, egy szerelmi csalódás, vagy akár egy győzelem, amit nem tudtunk megfelelően feldolgozni. Ez az esemény gyávává tesz, és nem tudunk továbblépni. A varázslónak, okkult hatalmának növelése érdekében, legelőször ettől a „korlátozó tényezőtől” kell megszabadulnia, ehhez azonban újra kell gondolnia az egész életét, hogy megtalálja hol rejtőzik ez a pont.
A korlátozó tényező! Ez tökéletes összhangban van az én íjászati tanulmányaimmal – az egyetlen sporttal, amit szeretek. A mester azt mondja, hogy egyetlen lövést sem szabad megismételnie, ugyanis azzal nem sokra megyünk, ha a találatokból és a hibákból próbálunk tanulni. Sokkal fontosabb, hogy addig gyakoroljunk, amíg nem szabadulunk meg attól a kényszertől, hogy el kell találnunk egy célpontot, és amíg nem változunk át mi magunk a nyíllá, az íjjá, és a célponttá. Attól a perctől kezdve a „dolog” energiája (az én kyudo-mesterem, aki japán zen-buddhista íjászatra tanított, soha nem használta az „Isten” szót) fogja vezetni a kezünket, és nem akkor fogjuk elengedni a nyilat, amikor mi akarjuk, hanem amikor a „dolog” úgy gondolja, hogy elékezett az ideje.”
Olyan pszichodráma vezetővé szeretnék válni, aki képes átváltozni nyíllá, íjjá és a célponttá.