2017. szeptember 12., kedd

Legközelebbi csoportindítás


150 órás önismereti csoportot pszichodráma módszerrel 2018. őszén indítunk. Szeptemberben lehet jelentkezni az egyéni első interjúra.

Előzetes jelentkezés 

Telefonon
Novák Magdolna 30/37 00 881
Galambosné Varjú Blanka 30/ 23 19 216

Email 
magdolna.novak@gmail.com
gvblanka@gmail.com

2016. szeptember 20., kedd

Önismeret pszichodráma módszerrel

Bóc Sára A Nap őrzői
A pszichodráma csoportban végzett mentális munka: 
A lelki konfliktusokat okozó életesemények feltárásával, annak védett környezetben történő korrekciójával ad lehetőséget a változásra, a dráma megtisztító erejét és a csoport hatékonyságot felhasználva.

Csoportvezetők:

Galambosné Varjú Blanka
pszichodráma vezető


Novák Magdolna
pszichodráma vezető

Keretek:

Időtartam:
14 hónap, 150 óra 2017. januártól 

Havi egy alkalommal, szombatonként, 8.00–18.00 óráig. Egy órás ebédszünettel és két rövidebb pihenő idővel. 
Nyáron nyáron 8 hét szünet, utána szeptemberben két napos intenzív blokk.

Helyszín:

Dr. Baly Hermina Segítők Háza, Békéscsaba, Gyóni Géza utca 11. Egy nagy csoportszoba kiszolgáló helyiségekkel, melegítő konyhával, terasszal.

Jelentkezés:

G. Varjú Blanka: 30/2319-216,                                Novák Magdolna: 30/3700-881
     gvblanka@gmail.com                                          magdolna.novak@gmail.com


A módszerről bővebb információ még: www.sorsfono.hu, www.letvagy.hu

A csoport indítását megelőzően minden leendő csoporttaggal egyéni, személyes találkozást tervezünk. 
  



Sorsfonó Egyesületi tagoknak 10 % kedvezményt biztosítunk.





2016. szeptember 19., hétfő

A pszichodráma szerepe az elhízás kezelésében

A közelmúltban eredményesen képviseltük a Sorsfonó Önismereti Egyesületet egy előadással a VI. Magyar Evészavar Kongresszus Elhízás szekciójában.




2015. április 28., kedd

Elégedettségi gondolatok befejezett pszichodráma csoport után

1. Mit jelent számodra az önismeret?

Megérteni mi miért történik velem, hol van benne az én részem.

Számomra az önismeret sokat jelent: megismertem a korlátaimat és azokat a gyengeségeimet, amit nem tudtam elfogadni.

Számomra azt jelenti, hogy jobban megismerem magamat, a határaimat. Minél jobban ismerem magamat, annál inkább egyensúlyba tudok kerülni és könnyebben kezelni a krízis helyzeteket.

Leginkább azt, hogy megértsem mit, miért csinálok és miért csinálom sokadszor is ugyanúgy, holott tudom, hogy nem jó végeredményt hoz az a fajta viselkedésem.

Szerettem volna megérteni a mozgató rugókat, a miérteket, és aztán tovább lépni a hogyanra, a máskéntre.

Tudatosságot. Figyelek magamra. Ismerem a határaimat. Felismerem különböző viselkedésmintáimat. 

Tudatában vagyok jó és kevésbé jó jellemvonásaimnak. Látom az összefüggéseket, hogy korábbi életeseményeimnek milyen következményei lehetnek jelenlegi személyiségemre.

Folyamatos tanulást és fejlődést. Különböző élethelyzeteim gondjainak „kívülről” való megtekintése. 

Felismerések.

Konfliktusok megoldására vagy kezelésére való módok megtalálása. Kapcsolatok felülvizsgálására és értékelésére való tanulási lehetőség.




2. Mi a véleményed a pszichodráma módszerről?


Több éven át érdekelt az önismeret témája. Az elején könyveket kezdtem olvasni – például arról hogy mik az érzelmek, hogy lehet felismerni, majd az emberi játszmákról, stb. Egy idő után több pszhichológiai könyvet olvastam mint szakkönyvet. Már világosan láttam hogyan kellene viselkedni, csak nehezen ment a megvalósítás. Ezért megfogadtam, hogy több könyvet nem olvasok, mert nem megy át semmi tartósan a hétköznapokba. Közben pár napos önismereti képzésen is részt vettem, míg eljutottam a pszichodrámáig. Az összes módszer közül ez vitt le legmélyebbre, alkalmam volt átélni, engem foglalkoztató kérdéseket, illetve visszacsatolást kaptam arra, ami elhangzott.

Ez a módszer számomra nagyon értékes, hihetetlen a csoport segítő ereje, a csoport vezetők alapos, minden részletre kiterjedő figyelme.

A pszichodráma módszerekben nem hittem, de rájöttem hogy valóban működik tényleg másként láthatom és láthatják mások a dolgokat, problémákat. Amik attól még problémák, de a hozzáállásom és a megoldás az jobb.

Nekem nagyon tetszett. Legjobban a csoport játékokat szerettem. Az fogott meg, hogy semmi sem kötelező, akkor és annyit haladok, amikor és amennyire képes vagyok éppen.

Egy folyamat, melynek segítségével egy teljesebb önmagunkhoz jutunk el. Egy hullámvasút. Hol úgy éreztem fölfelé tartok, hol úgy tűnt, lefelé visz az utam. Folyamatosan építkeztem, még ha ezt nem is éreztem mindig. Bízom benne, hogy segítségével most már a saját utamon járok. Önbizalmat és magabiztosságot adott.



3. Mit tanultál magadról?

A foglalkozások vége fele lett egy óriási felismerésem, amikor és ahonnan nem is számítottam rá. Lépten-nyomon találkoztam a megállapítással, hogy létezik tudatos és tudatalatti, meg hogy a tudatalatti irányít bennünket. Sőt, én is ezt tanítottam másoknak. Egyszer viszont mázsás kőként jött a felismerés hogyan is működik ez. Éveken át volt egy nem kellemes visszatérő álmom, amihez kellet némi energia és idő kiverni a fejemből reggelente. Mikor a pszichodráma módszerrel megfejttettem az álmom, rájöttem, engem is a tudatalatti mozgat. De most már nem könyvekből, hanem tapasztatból tudom.

Rengeteget tanultam magamról, eljutottam odáig, hogy szeretek magamról mindent megtudni, minden információt, ami a lelki felépülésemet elősegíti kivesézek és beépítem a saját életembe. Annyira nyitott lettem / néha még túlságosan is :-) / hogy nem esik nehezemre a saját problémáimról mások előtt beszélni. Pontról pontra felépítettem az életemet, hogy mit kell csinálnom ahhoz, hogy boldog legyek. Nem vagyok már társfüggő, depressziós és pánikbeteg sem. Amit most tanulok, hogy hogyan töltsem el az időmet egyedül is boldogan, hiszen a boldogság csak magunktól függ, mit szabunk meg határnak, amit másokkal szemben állítunk fel, és mi az a határ, amit én át akarok lépni, merek átlépni. Döntök és szabad vagyok. Végre!

Megtanultam megbocsájtani, elfogadni azt, hogy másnak is vannak hibái. Ezt megfelelően kezelni és azt is, hogy az én hibáimat hol kell még koptatni.

Azt hogy többre vagyok képes, mint amennyire gondoltam. Magamban azt érzem átléptem egy kicsit az általam vélt határaimat is. Megtanultam, hogy tudok mások előtt megnyílni, illetve, hogy tudom kezelni a szorongásaimat, bár ezeken még van mit csiszolni, de az úton elindultam.
Hogy megérteni magamat csak akkor tudom, ha ismerem, értem és elfogadom, hogy honnan jöttem, kik a szüleim, nagyszüleim. Ha megismerem, megértem és elfogadom az előttem lévő 2 generáció életét. Azt tanultam meg, hogyha megértem, hogy mit, miért csinálok, akkor meg is tudom állítani a nem kívánatos reakcióimat. Gondolkodhatok és cselekedhetek másként. Megtanultam, hogy nem vagyok egy kivételes lény, sem kivételesen tökéletes, sem kivételesen nyomorult. Olyan vagyok, mint a többiek, de mégis egyedi, mégis különleges.

A szüleim hibáiért/tévedéseiért én nem vállalhatok felelősséget. És igen is jogom van dühösnek lennem rájuk. Ne magamat hibáztassam, ne magamat bántsam. A nehézségekkel szembe kell néznem, még akkor is, ha régen történtek, mert így jutok előbbre.Bízzak magamban! Figyeljek oda és vigyázzak magamra! Szeressem magamat! 

Egyrészt kaptam egy rálátást a segítő szakma egy szeletére. Másrészt kaptam egy pozitív visszacsatolást is, hogy azért, mert sok nehéz dolgon mentem keresztül gyermekkoromban, attól még lehetek alkalmas én is erre a pályára. Sőt!

Értékesebb vagyok, mint gondoltam.



4. Mi lett könnyebb azáltal, hogy önismereti csoportba jártál?

Nyugodt szívvel kimondani azt, hogy jó anyja vagyok a gyermekemnek.

Nem hagyom, hogy mások lelki terror alatt tartsanak, manipuláljanak. Tudom kezelni a félelmeimet, és át tudom fordítani pozitív irányba. Önismereti utam során a gyermekem magába szívta, amit én dolgoztam magammal, így könnyebb lesz neki a felnőtté válás, látta a változást és boldog gyermek aki számíthat rám mindenben. Higgadtan tudok dönteni. Elfogadom, ha hibázom, hogy nem lehet embereket megváltoztatni, elfogadom a halált. Meg tudok bocsátani. Tudok segítséget kérni és elfogadni.

Az életem.

Nem okoz problémát egy órán végig ülni izgulás nélkül, amikor mocorog a hasam. Könnyebben tudok felszólalni egy számomra ismeretlen társaságban.

​Az élet. De tényleg. Könnyebben kapcsolódok másokhoz, képes vagyok elfogadni segítséget, sőt képes lettem kérni is, ami nagy dolog a számomra. Megtanultam, hogy az egyedüllét nem csak a magányt jelenti, nem csak azt, hogy hiányzik valaki, akivel törődnöm KELL hanem, hogy magammal vagyok, és foglalkozhatom magammal​, sőt kell foglalkoznom magammal.

Tudatosabb vagyok. Könnyebb szeretni, elfogadni és tisztelni magamat. Könnyebben tudok felülemelkedni a nehézségeken és továbblépni. Lazábban, kevésbé görcsösen tudok jelen lenni egy-egy élethelyzetben. Több az önbizalmam.

Erősebb vagyok, tudok dönteni és tudok elengedni dolgokat, amik nem az én felelősségem vagy nem túl fontosak. Megértőbb és türelmesebb lettem, hibáimmal kibékültem és ami a legfontosabb, megbocsájtóbb vagyok, de bocsánatot is kérek, a véleményem kifejezésre juttatni igyekszem, ha kérik. Figyelek arra, hogy kritikus ne legyek. Elfogadok mindenkit olyannak amilyen. J. lett a legjobb társ és lelkileg még közelebb érzem, ahogy telik az idő. Még kell egy kis munka a kapcsolatunkon, de jó úton haladok. Felnőttem, bölcsebb lettem.



5. Kinek ajánlanád a pszichodráma önismereti csoportot?

A magamfajta okos(kodó) tojásoknak akik fejből mindent el tudnak érni, de a szívük/lelkük hangját nehezen hallják meg, így aztán elcsodálkoznak, mi, miért történik velük.

Mindenkinek, aki mer segítséget kérni és elfogadni, aki mer önvizsgálatot tartani, hogy ezáltal jobbá tegye a maga és környezete mindennapjait.

Mindenkinek szüksége van rá, aki jobbá akarja tenni az életét.

Igazából kipróbálás szinten mindenkinek ajánlanám, még azoknak is akik nem szeretnek mások előtt szerepelni, mert csoportfüggő, hogy ki, hogy tud megnyílni, de ha nem próbálja ki, akkor nem tudja, való-e neki.

Olyannak, akinek a hócipője tele van. Ehhez nem elég, hogy jó lenne változni, változtatni, szeretném, ha .... Ehhez AKARNI kell, nagyon, elszántan. És ez csak akkor következik be, ha már tényleg elegem van.

Bárkinek, aki szeretné önmagát jobban megismerni, akinek segítségre van szüksége. 

Annak, aki már elindult az önismeret útján és felvállalja a saját korlátai feszegetését.



6. A csoportvezetőkről azt mondanám ... 

Mindig biztonságban éreztem magam, hogy bármilyen mélyre zuhannék, kitudnak fogni.    Éreztem/értékeltem a mély és szerteágazó tudásukat, szakmai tapasztalatot.

Értékeltem hogy mindenki kérdését/témáját komolyan és megkérdőjelezhetetlen tisztelettel fogadták.

Hogy kedvesek, türelmesek és nem akarják helyettem megfejteni a problémámat. Tudják meddig mehetnek el, szinte együtt éreznek azzal, akinek éppen nagy játéka van. Illetve nagyon jó memóriájuk van, mindent fel tudnak idézni, ami a foglalkozások során elhangzott.

Hihetetlenül felkészültek, tudják, hogy mit bírok el, bármikor számíthatok rájuk, biztonságérzetet adtak. Soha nem hagytak magamra. Örülök, hogy megismerhettem Őket.

Bárkinek bármilyen egyéni problémája akadt az egy év során, nyugodtan fordulhatott a csoportvezetőkhöz, mindig segítséget kapott.

Nagyon meg tudtak teremteni egy olyan légkört, közeget, ahol képesek voltunk nagyon mélyre menni.

Hitelesen, rutinosan és határozottan vezették a csoportot minden helyzetben. Őszintén tudtak mesélni saját életükről. Érzékeltették, hogy ők is ugyan olyan esendő emberek, ezáltal könnyebb volt bennük bíznom.

Azt mondanám, hogy nagyon nagy odafigyeléssel, szaktudással és lelkiismerettel remek csoportvezetők. Elképesztő volt számomra, hogy apró jelképekből milyen mély dolgokat lehetett felszínre hozni és megoldásra vezetni. Mélységekbe látók. Szeretettet és tiszteletet sugárzók a szakma és a csoport iránt.

Nagyon jól kiegészítitek egymást. Összhangban tudtok dolgozni.




2015. január 18., vasárnap

Férfivá avatás

Zoltán első játékában a regressziós szín a transzcendens világában ért véget. Három évesen feküdt édesanyja ölében, és hallgatta az Öreg néne őzikéje című mesét. Szupervízióban Vikár András felhívta a figyelmünket, nem véletlenül ezt a mesét kérte, a következő játékánál ez legyen ott a fejünkben.
Februárban Zoltán ismét lehetőséget kapott egyéni protagonista játékra. A következő témával jelentkezett be: Milyen lelki erőforrásaim vannak?
Promenád: Az én fejemben az volt, egy sikeréből kiindulva eljuthatnánk az ő belső erőforrásáig. Ezért arról kezdtem vele beszélgetni, mit szólna hozzá, ha megnéznénk egy pillanatot az életében, amikor sikeres volt. Zoltánnak tetszett a javaslat, rögtön megjelent egy kép, amikor elkezdte a főiskolát. Ekkor Magdi odajött hozzám, és a fülembe súgta: Öreg néne őzikéje.
Ekkor Zoltán felé fordulva mondtam: Emlékszel az első játékod végén kértél édesanyádtól egy mesét, az öreg néne őzikéjéről. Mit szólnál hozzá, ha most meghallgatnád ezt a mesét? Zoltán elfogadta a javaslatomat.
A csoportban kiválasztottunk olyan csoporttagokat, aki tudták a mesét. Zoltán megjegyezte, kár hogy nincs itt Gitta. Az elmúlt játékában ő volt az édesanyja. Erre a csoportból valaki megszólalt, pedig Gitta nem is tudta a mesét, a csoport mondta.
Vezető:  Hol szeretnéd meghallgatni a mesét?
Zoltán: Egy ágyban, a polifonon akarom.
Vezető: Hol van az ágy?
Zoltán: A szobámban, benn az erdőben
(Elhelyeztük a jelképes szobában a polifon matracot)
Vezető: És ki van még itt ebben a szép kerek erdőben?
Minden szereplőt bevezető duplázással mutatott be, ezt követően szerepcserében mondta el, ki mit üzen neki.
Zoltán: Kismadár
Vezető: Választd ki a kismadarat.
Kismadár üzenete: szabad vagyok, jelzek, ha veszély van.
Őzike: én vagyok a szeretetre, szerelemre való képesség
Farkas: gonosz vagyok, mindenkit megharapok, nem kérek soha bocsánatot.
Vadász: Én vagyok, aki vigyáz az erdő állataira és fáira
Vezető: Mi történik most?
Zoltán: A kismadár a vállamra száll.
A segédén nagyon ügyesen játsszotta a kismadarat. Csip-csip-csipcsirip, mondogatta kedvesen, sűrű egymásutánban a fülébe.
Szerepcsere: Én vagyok, aki megvéd a farkastól.
Szerepcsere vissza, a kismadár tovább csiripelt Zoltán vállán. Zoltán láthatóan megérintődött.
Vezető: Mi van benned, mondd ki!
Zoltán: Eszembe jutott a kotlós a kiscsibéivel, tudni szeretném ki ez a kismadár
Vezető:  Kérdezd meg tőle
Zoltán: Ki vagy te kismadár?
Kismadár: Én vagyok a gondoskodó anya
Zoltán sorba ment minden szereplőhöz és megkérdezte kicsoda ő, melyre szerepcserében válaszolt.
Zoltán: Ki vagy te őzike?
Őzike: Én vagyok a benned lévő szerelemre, szeretetre való képesség
Zoltán: Ki vagy te Farkas?
Farkas: Én vagyok a gonosz anyai rész, aki maradandó sebeket okoz, ami vérzik. Nem engedi Zoltánt járni, nem engedi hogy begyógyuljon ez a seb. Feküdnie kell Zoltánnak.
Vadász: Én az apád vagyok. Én vagyok a hibás, hogy megharapott a farkas, a többi állatra figyeltem.
2. szín
Zoltán az ágyban feküdt. Egy piros kendő szimbolizálta a vérző lábat. Ő kereste meg a kendőt, ő mutatta meg, hol vérzik a lába. Erőtlen, gyenge.
Vezető: Interjú az ágyban fekvő Zoltánnal. Szervusz Zoli. Itt vagy ebben a gyönyörű erdőben. Látom, vérzik a lábad. Hány éves vagy?
Zoltán: tizenkettő.
Vezető: Zoli ez egy különleges erdő, ahol bármi megtörténhet. Ki tudna neked segíteni, hogy meggyógyuljon a sebed?
Zoltán: A vadász
Vadász szerepcserében: Elég erős vagy már, csak akkor gyógyulhatsz meg, ha legyőzöd a farkast. Meg kell küzdened vele, ahhoz hogy férfi légy.
Zoltán: Nem tudott felkelni, visszafeküdt.
Vezető: Ki tud neked segíteni, hogy megküzdjél a farkassal?
Zoltán: A jó tündér.
Vezető: Hívjuk ide. Az eddig kismadarat játszó protagonistát választotta ki.
Szerepcsere a jó tündérrel.
Jó Tündér: Én vagyok a jó anyarész
Vezető: Belső hangként jó tündérként mondom: Erős vagy, képes vagy már megküzdeni a farkassal, már képes vagy járni.
Zoltán felül.
Vezető: Biztattam, van elég erőd, kelj fel és küzdj!
A farkas hergelte: megharaplak, közeledett felé. A vadász, a jó tündér és az őzike biztatta. Közben én is erősen biztattam. Gyerünk Zoltán, tudsz küzdeni, győzd le a farkast. Nekiment a farkasnak, de érezhetően fogyott az ereje. Miközben a farkas küzdött vele, fenyegette, hogy megharapja. Én erősen megfogtam a lábát, ott, ahol „vérzik”. Itt fordult át a játék igazi küzdelembe. Magdi a farkast védte egy polifon matraccal, először ezt püfölte Zoltán, majd egy hirtelen erős mozdulattal kitépte Magdi kezéből a polifont, ott marad a farkas védtelenül. Két nyers erő feszült egymásnak. Zoltán hörögött, valami végtelen mélységből tört fel belőle az erő. Megragadta a farkas karját és ezzel az elemi erővel kilökte az ajtón.
Hosszú ideig állt egyedül, csukott szemmel és remegett. Mellette állt a vadász.
Szerepcserében a vadásszal: Férfivá fogadlak, mától kezdve egyenrangú társak vagyunk. Mostantól a Te felelősséged is az állatok és a fák védelme. Legyőzted a farkast, ha harcolsz, te győzöl. A bátorság veszélyhelyzetben kell. Tudsz küzdeni, van erőd. Igazi vadász lettél.
Zoltánt ezzel a rítussal a vadász férfivá avatta.
Vezető: Mit szeretnél még?
Zoltán: Ki a jó tündér?
Vezető: Kérdezd meg tőle
Zoltán: Ki vagy te jó tündér?
Jó tündér szerepcserében: Én vagyok az álmod, a céljaid. Ha hívsz, jövök. Ha lefelé nézel, engem nem látsz. Nézz föl, akkor meglátsz!
Zoltán: Elmúlnak az évek, és nem teszek semmit, csak sajnálom magam. Szeretnélek megölelni.
Egy nagyon hosszú ölelés a jó tündérrel (aki egyben a jó anyai rész)
A feldolgozó körben a csoporttagok részéről sok sering érkezett a szüleikkel való kapcsolatukról. Fókuszba került a bennünk élő jó és rossz szülői énrész, ennek szerepe, hatása életükre.

Transzcendens élmény csoportzáráskor

Erika így kezdte a csoportban megtett útjáról szóló számvetést: „Az eddigi életem mindenért hatalmas megküzdés volt. Azért jöttem a csoportba, mert nem akartam, hogy az életem arról szóljon, hogy küszködöm. Megszületünk és élünk. Én is szeretnék szépen, jól és boldogan élni.
Ez a célom, és ezt szeretném megmutatni a gyermekeimnek. Nemcsak a gyermekeimnek. Egyre inkább az van bennem, minél több embernek megmutatni. Rajtam múlik, hogy élem az életem. Mert történnek velünk, körülöttünk a dolgok, de mindig mi adunk neki valamilyen előjelet, hogy az jó, vagy rossz.
Ha a sok nehézséget nézem az életemben, mindig találok benne olyat, ami előre vitt. Azt hiszem ez az én döntésem, hogy melyiket választom. Hogy amit kaptam, arra azt mondom ez rossz, csúnya, ez lehúz, vagy pedig azt mondom, kaptam egy lehetőséget és élek vele. S hogy ez akkor dől el, amikor ezt az előjelet elébe teszem a történéseknek.
Van egy gondolat, amit mindig a mobiltelefonomban hordok, és csak ritkán veszem elő, mely így szól:
„Amit gondolsz, azt cselekszed,
Amit érzel, azt vonzod,
Amit elképzelsz, azzá válsz.”
Nagyon szeretném ezt az életemben működtetni. Hogy mindig legyen előttem, amivé szeretnék válni. És ne húzzon le az a félelem, hogy én valamit kimondtam, és egy záros határidőn beleül meg kell csinálnom, mert különben kudarc.
És ezt kaptam a csoportban, hogy a saját lábamra álltam, saját talpamra állhattam. Le akartam tenni a terheimet, nagyon bízom benne, hogy itt is hagytam. De azt nem szeretném, hogy ez bárkiben is nyomot hagyjon, hanem inkább erőt adjon. Nem kell cipelni az élet terhét, mert nem érdemes. Minden nap egy új nap. És Köszönöm szépen.”
Vezető: És a vágyaid?
(A kellékek közül elővette a léggömböket, és elkezdte azokat, felfújni, mindre kötött egy csomót, és az ölébe gyűjtötte.) A színek sorrendje: kék (legkisebb), rózsaszín, narancssárga, pirosas és napsárga.
Erika: Most eszembe jutott valami, de ilyen nincs. Ez egy kereszt. Én mostanában gyakran gondoltam arra, szeretnék megkeresztelkedni.
Vezető: És mit jelentenek ezek a színek számodra?
Erika: A kék az éjszaka, a rózsaszín a születés, a narancs a napfény, a piros a szeretet, a sárga a melegség, a mindent elárasztó fény. Istenem. Szólnak a harangok. Születés, melegség, szeretet, éjszaka.
Vezető:  Milyen kicsi lett az éjszaka, és hogy uralkodik a fény
Erika: Kereszt, harangszó, újjászületés – (hullottak a könnyei, felállt, odament az ablakhoz, hosszan egyedül maradt a harangzúgással)
Miután visszaült a körbe, még csöndben hallgattuk a harangzúgást, mindenki egy különös emelkedettséget élt át.

2015. január 11., vasárnap

A pszichodráma csoportban megtett út szakmai összegzése

A csoportzáráskor Kata dramatikusan az alábbiakban összegezte a csoportban megtett útját, illetve a rá váró feladatokat, melyet igyekszem szó szerint idézni:
„Tehát én vagyok itt ez a fehér függöny, így az életem során. Az érzéseimet pakolom ki. (Kendőkből rakja ki.) Ami az életemet nagyon meghatározta az a szüleim elvesztése, gyásza. (Ezek a kendők már nem feketék.) Szerelem, gyerekek születése, ez szép volt, jó volt. Anyósomék, akik az életemet felkavarták, sok szenvedést, konfliktust okoztak.
Aztán egyszer részt vettem egy csoportban. Ne örüljetek, ez nem ez a csoport. Ide teszem ezt a sárga gyertyát. Ez volt az első önismereti csoportom, és én akkor jöttem rá, ha önmagamat nem ismerem, a környezetemet sem tudom megérteni. És ez elindított bennem valamit. Egy csomó dolgot elkezdtem másképp látni, de mégsem tudtam megfelelően kezelni. Ez kevés volt ahhoz, hogy én a problémáimmal meg a konfliktusaimmal pontosan tudjam, mit kezdjek, meg a gyászommal.
Szerencsére sikerült egy másik csoportba kerülni. (egy nagy sárga gyertyát helyezett erre a pontra) Ahol igazán megkaptam a segítséget, aholt fölismertem az életemben a problémák okozóit. Már azt is elmondhatnám enyhe túlzással, már kezdem érteni, mi miért történt, tudom kezelni nagy vonalakban. Képes vagyok arra, hogy ránézzek a múltra, erre a nagy fájdalomra. S végül is ez ennek a nagy gyertyának köszönhető. Hát a problémáim nem oldódtak meg, ha azt állítanám, hazudnék. De tudom kezelni, tudok vele mit kezdeni. És nagyon érdekes a lélek, amikor most hozzányúltam önismerettel. Úgy gondoltam, ha megtalálok egy okot, egy problémát, akkor onnantól kezdve minden megoldódott. Ezt megélni jó dolognak tartom, és annak ellenére, hogy tudom ez így nem igaz, jól érzem magam.
Amik most jönnek problémák, hozzá sem hasonlíthatók. Nem olyan erős súlyúak, lazábbak, lájtosabbak, amivel talán képes vagyok egyedül megküzdeni. Tele voltam kérdéssel, amikor ide jöttem. A csoportvezetőkben maximálisan megbíztam. Nem volt elképzelésem, hogy mi fog itt történni, hogy ez az én problémámon hogyan fog segíteni, halvány lila gőzöm nem volt. Úgy érzem nekem segített. Számomra ez a lila a remény színe. Amit a jósnő mondott, hogy ennyi van hátra, azért is az anyja szentségit meghosszabbítom, nem úgy lesz. Bízom benne, ha önmagamat képes vagyok erősíteni, akkor tudom a környezetemet is jó irányba befolyásolni. A pozitív rezgéseimmel, az örömömmel, a szeretetemmel, a kiegyensúlyozottságommal. Ezzel a környezetemnek is segítek és boldogan élünk, amíg meg nem halunk. Ennyi.”