"Epekövek kínoznak - szeretnék megszabadulni tőlük! Pusztuljanak! - Tudni akarom miért vannak itt, mit üzennek, mit akarnak tőlem!" - jelentkezett játékra Márti, aki 3 éve él egyedül, illeteve a felnőtt fiával, aki kirepülni készül a családi fészekből. Szenvedélybeteg férje visszaköltözött az anyjához. Hetente egyszer meglátogatja férjét és anyósát. Ők mindketten egyre betegebbek.
Első szín: Egészséges zöld rét
Beszélgetés az Epekövekkel.
Márti ül középen, mellette jobbról balról a két kő(vé vált hozzátartozója). Megfejti, hogy a nagyobb kő az anyósát szimbolizálja, a kisebb a férjét.
Beszélgetés az Epekövekkel.
Márti ül középen, mellette jobbról balról a két kő(vé vált hozzátartozója). Megfejti, hogy a nagyobb kő az anyósát szimbolizálja, a kisebb a férjét.
A nagyobb kő elmondja, hogy Márti halogatásaitól növekszik. Bíztatja, hogy a döntéseit vigye véghez, cselekedjen! Márti sír. Anyósát és férjét nem akarja elpusztítani, csak az epeköveket. Majd Isten gondjaira bízza az embereket, a köveket pedig az Egészség én-része segítségével kirakja: de csak a nyagyobbikal bír el. A kisebb kőhöz nincs ereje.
Második szín: Bírósági tárgyaló
Márti kéri a Bírót, hogy adjon engedélyt a férjétől elválni. A Bíró nem ad engedélyt, "Ez nem az én dolgom "- mondja.
Ági Istent nem is kéri, érzi, az ő válasza is hasonló lenne. "Nekem kell döntenem, de valami nem enged".
Behívjuk, és szerepcsere a Lelkiismeretfurdalásával, amely hátulról két kézzel szorítja a derekát, épp az epekövek táján: "Nem hagyhatsz magára egy beteg embert!" - szűköli fülébe.
A hang a szülői házból jön, Apa mondja, aki egy életen át gondozta, és gondozza most is szeretett feleségét. Az asszonya mozgásában korlátozott.
"Apától kell engedélyt kérnem!" - kiálltott fel Márti:. Félve, sírva áll az apja elé: "Ugye szerettek még akkor is, ha elválok a férjemtől?".
Az apja szeretetteljes ölelésében feloldódik bűntudata, majd visszatér a Bíróhoz és elmondja, sőt le is írja: "A mai napon elválok férjemtől"
Vissszatérve a rétre az Egészsége és Istene segítségével kimozdítja a betokosodott kisebbik Epekövet, a pszichodráma színpadán.
Márti kéri a Bírót, hogy adjon engedélyt a férjétől elválni. A Bíró nem ad engedélyt, "Ez nem az én dolgom "- mondja.
Ági Istent nem is kéri, érzi, az ő válasza is hasonló lenne. "Nekem kell döntenem, de valami nem enged".
Behívjuk, és szerepcsere a Lelkiismeretfurdalásával, amely hátulról két kézzel szorítja a derekát, épp az epekövek táján: "Nem hagyhatsz magára egy beteg embert!" - szűköli fülébe.
A hang a szülői házból jön, Apa mondja, aki egy életen át gondozta, és gondozza most is szeretett feleségét. Az asszonya mozgásában korlátozott.
"Apától kell engedélyt kérnem!" - kiálltott fel Márti:. Félve, sírva áll az apja elé: "Ugye szerettek még akkor is, ha elválok a férjemtől?".
Az apja szeretetteljes ölelésében feloldódik bűntudata, majd visszatér a Bíróhoz és elmondja, sőt le is írja: "A mai napon elválok férjemtől"
Vissszatérve a rétre az Egészsége és Istene segítségével kimozdítja a betokosodott kisebbik Epekövet, a pszichodráma színpadán.
*
