A játéktér-élettér

Hogyan lesz a játékosnak élettere a pszichodramatikus játéktér hatására

Szakdolgozat, 2006.

Novák Magdolna
 
Összegzés            

Zoltán ösztöntörekvése, hogy nyugalmi állapotot találjon anyjával való kapcsolatában. Egoja megfigyelte a korrekcióra szoruló működését, viselkedését, ezért kereste a megoldáshoz vezető utakat, így jelentkezett a csoportba. Édesanyja elvesztésével nem volt képes megbirkózni, mert nem kapta meg tőle azt az érzelmi biztonságot, melyre szüksége lett volna. Szelfje csak egy másik személy vagy személyek kontextusában határozza meg önmagát. Anyja szemében nem volt elég fontos. Nem várták, inkább lányt szeretett volna. A testvérei, Zoltán nagynénéi még lánynak is öltöztették, és anyja nem kelt védelmére. A játéktérben a csoport volt képes pótolni az élettéri hiányosságokat, megteremteni azt a közeget, amelyben Zoltán - mint az elég jó anyja ölében - biztonságban érezhette volna magát, azt az elfogadást, melyet az elég jó anya visszatükröz gyermekének, hogy benne belsővé válhasson önmaga elfogadása. Zoltán mintegy hasította a benne élő anyaképet. Törekedett a kellemes, számára jó állapotok előidézésére és a kellemetlen, fájdalmas állapotok elkerülésére. Amikor megtapasztalta a csoport megtartó erejét, jelentést kapott a csoportban való önfeltárulkozás: a biztonság és az igények kielégítésének forrása. Reprezentációs világát módosította, gazdagította a csoporttal való kapcsolata. Pszichológiai jóléte szempontjából lényeges az elfogadó, megbízhatóan gondozó szorongás idején megnyugtató anya, melynek szerepét a csoport egy átmeneti időre átvette. Így tudta pótolni a csoport figyelmének a középpontjába kerülés az anya figyelmének a hiányát. A csoport tehát képes megerősíteni a tagjait, anyai megerősítést tud kompenzálni. Zoltán csoportban való fejlődése hónapról-hónapra mintegy megmutatja az életesemények fázisait. Úgy érnek be a férfi szerepek nála, amint a kompenzálás, a megerősítés a férfiúi szerepekre hat: Zoltán megférfiasodott, megtalálta magát. Először rettegett, majd megtalálta a jó anyát, ettől elkezdett dacolni, részben lázadni. Elkezdett deviánsodni, mert akkor már lehetett, amikor nem félt a nőktől. Megengedte magának a nőkre irányuló dühét, fenyegetőzött. Eljutott egészen az antiszerepekig. A férfi szerep megtalálásának dramatikus útját járta be, melynek folyamatát írtam le a dolgozatomban.



A szülőktől való elszakadást egy másik csoportban Jenő másképp próbálta megoldani. Ő nagyon messzire ment: Svédországba. Most ott él. Zoltán visszatért az anyatejhez, Jenő az anyaországban járt csoportba. De az már egy másik történet lenne.



Ahogyan a csoportnak jó volt megélni, hogy segíthetett Zoltánnak, úgy nekem is nagyom jó érzés volt látnom Zoltán (és a csoport) kibontakozását, tudva, hogy segítettem. Ettől kezdve bennem is megerősödött az érzés, hogy képes vagyok kísérni útján a protagonistát. Köszönöm a bizalmat kiképzőimnek, vezető társaimnak, szupervízoraimnak. Van még mit tanulnom.


József Attila szavaival szeretném befejezni a dolgozatomat:


„Én tudom, mint a kisgyerek,
csak az boldog, ki játszhat. 
Én sok játékot ismerek,
hisz a valóság elpereg
és megmarad a látszat.”


(Könnyű fehér ruhában) 

Bővebben:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése