2015. április 28., kedd

Elégedettségi gondolatok befejezett pszichodráma csoport után

1. Mit jelent számodra az önismeret?

Megérteni mi miért történik velem, hol van benne az én részem.

Számomra az önismeret sokat jelent: megismertem a korlátaimat és azokat a gyengeségeimet, amit nem tudtam elfogadni.

Számomra azt jelenti, hogy jobban megismerem magamat, a határaimat. Minél jobban ismerem magamat, annál inkább egyensúlyba tudok kerülni és könnyebben kezelni a krízis helyzeteket.

Leginkább azt, hogy megértsem mit, miért csinálok és miért csinálom sokadszor is ugyanúgy, holott tudom, hogy nem jó végeredményt hoz az a fajta viselkedésem.

Szerettem volna megérteni a mozgató rugókat, a miérteket, és aztán tovább lépni a hogyanra, a máskéntre.

Tudatosságot. Figyelek magamra. Ismerem a határaimat. Felismerem különböző viselkedésmintáimat. 

Tudatában vagyok jó és kevésbé jó jellemvonásaimnak. Látom az összefüggéseket, hogy korábbi életeseményeimnek milyen következményei lehetnek jelenlegi személyiségemre.

Folyamatos tanulást és fejlődést. Különböző élethelyzeteim gondjainak „kívülről” való megtekintése. 

Felismerések.

Konfliktusok megoldására vagy kezelésére való módok megtalálása. Kapcsolatok felülvizsgálására és értékelésére való tanulási lehetőség.




2. Mi a véleményed a pszichodráma módszerről?


Több éven át érdekelt az önismeret témája. Az elején könyveket kezdtem olvasni – például arról hogy mik az érzelmek, hogy lehet felismerni, majd az emberi játszmákról, stb. Egy idő után több pszhichológiai könyvet olvastam mint szakkönyvet. Már világosan láttam hogyan kellene viselkedni, csak nehezen ment a megvalósítás. Ezért megfogadtam, hogy több könyvet nem olvasok, mert nem megy át semmi tartósan a hétköznapokba. Közben pár napos önismereti képzésen is részt vettem, míg eljutottam a pszichodrámáig. Az összes módszer közül ez vitt le legmélyebbre, alkalmam volt átélni, engem foglalkoztató kérdéseket, illetve visszacsatolást kaptam arra, ami elhangzott.

Ez a módszer számomra nagyon értékes, hihetetlen a csoport segítő ereje, a csoport vezetők alapos, minden részletre kiterjedő figyelme.

A pszichodráma módszerekben nem hittem, de rájöttem hogy valóban működik tényleg másként láthatom és láthatják mások a dolgokat, problémákat. Amik attól még problémák, de a hozzáállásom és a megoldás az jobb.

Nekem nagyon tetszett. Legjobban a csoport játékokat szerettem. Az fogott meg, hogy semmi sem kötelező, akkor és annyit haladok, amikor és amennyire képes vagyok éppen.

Egy folyamat, melynek segítségével egy teljesebb önmagunkhoz jutunk el. Egy hullámvasút. Hol úgy éreztem fölfelé tartok, hol úgy tűnt, lefelé visz az utam. Folyamatosan építkeztem, még ha ezt nem is éreztem mindig. Bízom benne, hogy segítségével most már a saját utamon járok. Önbizalmat és magabiztosságot adott.



3. Mit tanultál magadról?

A foglalkozások vége fele lett egy óriási felismerésem, amikor és ahonnan nem is számítottam rá. Lépten-nyomon találkoztam a megállapítással, hogy létezik tudatos és tudatalatti, meg hogy a tudatalatti irányít bennünket. Sőt, én is ezt tanítottam másoknak. Egyszer viszont mázsás kőként jött a felismerés hogyan is működik ez. Éveken át volt egy nem kellemes visszatérő álmom, amihez kellet némi energia és idő kiverni a fejemből reggelente. Mikor a pszichodráma módszerrel megfejttettem az álmom, rájöttem, engem is a tudatalatti mozgat. De most már nem könyvekből, hanem tapasztatból tudom.

Rengeteget tanultam magamról, eljutottam odáig, hogy szeretek magamról mindent megtudni, minden információt, ami a lelki felépülésemet elősegíti kivesézek és beépítem a saját életembe. Annyira nyitott lettem / néha még túlságosan is :-) / hogy nem esik nehezemre a saját problémáimról mások előtt beszélni. Pontról pontra felépítettem az életemet, hogy mit kell csinálnom ahhoz, hogy boldog legyek. Nem vagyok már társfüggő, depressziós és pánikbeteg sem. Amit most tanulok, hogy hogyan töltsem el az időmet egyedül is boldogan, hiszen a boldogság csak magunktól függ, mit szabunk meg határnak, amit másokkal szemben állítunk fel, és mi az a határ, amit én át akarok lépni, merek átlépni. Döntök és szabad vagyok. Végre!

Megtanultam megbocsájtani, elfogadni azt, hogy másnak is vannak hibái. Ezt megfelelően kezelni és azt is, hogy az én hibáimat hol kell még koptatni.

Azt hogy többre vagyok képes, mint amennyire gondoltam. Magamban azt érzem átléptem egy kicsit az általam vélt határaimat is. Megtanultam, hogy tudok mások előtt megnyílni, illetve, hogy tudom kezelni a szorongásaimat, bár ezeken még van mit csiszolni, de az úton elindultam.
Hogy megérteni magamat csak akkor tudom, ha ismerem, értem és elfogadom, hogy honnan jöttem, kik a szüleim, nagyszüleim. Ha megismerem, megértem és elfogadom az előttem lévő 2 generáció életét. Azt tanultam meg, hogyha megértem, hogy mit, miért csinálok, akkor meg is tudom állítani a nem kívánatos reakcióimat. Gondolkodhatok és cselekedhetek másként. Megtanultam, hogy nem vagyok egy kivételes lény, sem kivételesen tökéletes, sem kivételesen nyomorult. Olyan vagyok, mint a többiek, de mégis egyedi, mégis különleges.

A szüleim hibáiért/tévedéseiért én nem vállalhatok felelősséget. És igen is jogom van dühösnek lennem rájuk. Ne magamat hibáztassam, ne magamat bántsam. A nehézségekkel szembe kell néznem, még akkor is, ha régen történtek, mert így jutok előbbre.Bízzak magamban! Figyeljek oda és vigyázzak magamra! Szeressem magamat! 

Egyrészt kaptam egy rálátást a segítő szakma egy szeletére. Másrészt kaptam egy pozitív visszacsatolást is, hogy azért, mert sok nehéz dolgon mentem keresztül gyermekkoromban, attól még lehetek alkalmas én is erre a pályára. Sőt!

Értékesebb vagyok, mint gondoltam.



4. Mi lett könnyebb azáltal, hogy önismereti csoportba jártál?

Nyugodt szívvel kimondani azt, hogy jó anyja vagyok a gyermekemnek.

Nem hagyom, hogy mások lelki terror alatt tartsanak, manipuláljanak. Tudom kezelni a félelmeimet, és át tudom fordítani pozitív irányba. Önismereti utam során a gyermekem magába szívta, amit én dolgoztam magammal, így könnyebb lesz neki a felnőtté válás, látta a változást és boldog gyermek aki számíthat rám mindenben. Higgadtan tudok dönteni. Elfogadom, ha hibázom, hogy nem lehet embereket megváltoztatni, elfogadom a halált. Meg tudok bocsátani. Tudok segítséget kérni és elfogadni.

Az életem.

Nem okoz problémát egy órán végig ülni izgulás nélkül, amikor mocorog a hasam. Könnyebben tudok felszólalni egy számomra ismeretlen társaságban.

​Az élet. De tényleg. Könnyebben kapcsolódok másokhoz, képes vagyok elfogadni segítséget, sőt képes lettem kérni is, ami nagy dolog a számomra. Megtanultam, hogy az egyedüllét nem csak a magányt jelenti, nem csak azt, hogy hiányzik valaki, akivel törődnöm KELL hanem, hogy magammal vagyok, és foglalkozhatom magammal​, sőt kell foglalkoznom magammal.

Tudatosabb vagyok. Könnyebb szeretni, elfogadni és tisztelni magamat. Könnyebben tudok felülemelkedni a nehézségeken és továbblépni. Lazábban, kevésbé görcsösen tudok jelen lenni egy-egy élethelyzetben. Több az önbizalmam.

Erősebb vagyok, tudok dönteni és tudok elengedni dolgokat, amik nem az én felelősségem vagy nem túl fontosak. Megértőbb és türelmesebb lettem, hibáimmal kibékültem és ami a legfontosabb, megbocsájtóbb vagyok, de bocsánatot is kérek, a véleményem kifejezésre juttatni igyekszem, ha kérik. Figyelek arra, hogy kritikus ne legyek. Elfogadok mindenkit olyannak amilyen. J. lett a legjobb társ és lelkileg még közelebb érzem, ahogy telik az idő. Még kell egy kis munka a kapcsolatunkon, de jó úton haladok. Felnőttem, bölcsebb lettem.



5. Kinek ajánlanád a pszichodráma önismereti csoportot?

A magamfajta okos(kodó) tojásoknak akik fejből mindent el tudnak érni, de a szívük/lelkük hangját nehezen hallják meg, így aztán elcsodálkoznak, mi, miért történik velük.

Mindenkinek, aki mer segítséget kérni és elfogadni, aki mer önvizsgálatot tartani, hogy ezáltal jobbá tegye a maga és környezete mindennapjait.

Mindenkinek szüksége van rá, aki jobbá akarja tenni az életét.

Igazából kipróbálás szinten mindenkinek ajánlanám, még azoknak is akik nem szeretnek mások előtt szerepelni, mert csoportfüggő, hogy ki, hogy tud megnyílni, de ha nem próbálja ki, akkor nem tudja, való-e neki.

Olyannak, akinek a hócipője tele van. Ehhez nem elég, hogy jó lenne változni, változtatni, szeretném, ha .... Ehhez AKARNI kell, nagyon, elszántan. És ez csak akkor következik be, ha már tényleg elegem van.

Bárkinek, aki szeretné önmagát jobban megismerni, akinek segítségre van szüksége. 

Annak, aki már elindult az önismeret útján és felvállalja a saját korlátai feszegetését.



6. A csoportvezetőkről azt mondanám ... 

Mindig biztonságban éreztem magam, hogy bármilyen mélyre zuhannék, kitudnak fogni.    Éreztem/értékeltem a mély és szerteágazó tudásukat, szakmai tapasztalatot.

Értékeltem hogy mindenki kérdését/témáját komolyan és megkérdőjelezhetetlen tisztelettel fogadták.

Hogy kedvesek, türelmesek és nem akarják helyettem megfejteni a problémámat. Tudják meddig mehetnek el, szinte együtt éreznek azzal, akinek éppen nagy játéka van. Illetve nagyon jó memóriájuk van, mindent fel tudnak idézni, ami a foglalkozások során elhangzott.

Hihetetlenül felkészültek, tudják, hogy mit bírok el, bármikor számíthatok rájuk, biztonságérzetet adtak. Soha nem hagytak magamra. Örülök, hogy megismerhettem Őket.

Bárkinek bármilyen egyéni problémája akadt az egy év során, nyugodtan fordulhatott a csoportvezetőkhöz, mindig segítséget kapott.

Nagyon meg tudtak teremteni egy olyan légkört, közeget, ahol képesek voltunk nagyon mélyre menni.

Hitelesen, rutinosan és határozottan vezették a csoportot minden helyzetben. Őszintén tudtak mesélni saját életükről. Érzékeltették, hogy ők is ugyan olyan esendő emberek, ezáltal könnyebb volt bennük bíznom.

Azt mondanám, hogy nagyon nagy odafigyeléssel, szaktudással és lelkiismerettel remek csoportvezetők. Elképesztő volt számomra, hogy apró jelképekből milyen mély dolgokat lehetett felszínre hozni és megoldásra vezetni. Mélységekbe látók. Szeretettet és tiszteletet sugárzók a szakma és a csoport iránt.

Nagyon jól kiegészítitek egymást. Összhangban tudtok dolgozni.