Férfivá avatás

Zoltán első játékában a regressziós szín a transzcendens világában ért véget. Három évesen feküdt édesanyja ölében, és hallgatta az Öreg néne őzikéje című mesét. Szupervízióban Vikár András felhívta a figyelmünket, nem véletlenül ezt a mesét kérte, a következő játékánál ez legyen ott a fejünkben.

Februárban Zoltán ismét lehetőséget kapott egyéni protagonista játékra. A következő témával jelentkezett be: Milyen lelki erőforrásaim vannak?

Promenád: Az én fejemben az volt, egy sikeréből kiindulva eljuthatnánk az ő belső erőforrásáig. Ezért arról kezdtem vele beszélgetni, mit szólna hozzá, ha megnéznénk egy pillanatot az életében, amikor sikeres volt. Zoltánnak tetszett a javaslat, rögtön megjelent egy kép, amikor elkezdte a főiskolát. Ekkor Magdi odajött hozzám, és a fülembe súgta: Öreg néne őzikéje.

Ekkor Zoltán felé fordulva mondtam: Emlékszel az első játékod végén kértél édesanyádtól egy mesét, az öreg néne őzikéjéről. Mit szólnál hozzá, ha most meghallgatnád ezt a mesét? Zoltán elfogadta a javaslatomat.

A csoportban kiválasztottunk olyan csoporttagokat, aki tudták a mesét. Zoltán megjegyezte, kár hogy nincs itt Gitta. Az elmúlt játékában ő volt az édesanyja. Erre a csoportból valaki megszólalt, pedig Gitta nem is tudta a mesét, a csoport mondta.

Vezető:  Hol szeretnéd meghallgatni a mesét?
Zoltán: Egy ágyban, a polifonon akarom.
Vezető: Hol van az ágy?
Zoltán: A szobámban, benn az erdőben
(Elhelyeztük a jelképes szobában a polifon matracot)
Vezető: És ki van még itt ebben a szép kerek erdőben?
Minden szereplőt bevezető duplázással mutatott be, ezt követően szerepcserében mondta el, ki mit üzen neki.
Zoltán: Kismadár
Vezető: Választd ki a kismadarat.
Kismadár üzenete: szabad vagyok, jelzek, ha veszély van.
Őzike: én vagyok a szeretetre, szerelemre való képesség
Farkas: gonosz vagyok, mindenkit megharapok, nem kérek soha bocsánatot.
Vadász: Én vagyok, aki vigyáz az erdő állataira és fáira
Vezető: Mi történik most?
Zoltán: A kismadár a vállamra száll.

A segédén nagyon ügyesen játsszotta a kismadarat. Csip-csip-csipcsirip, mondogatta kedvesen, sűrű egymásutánban a fülébe.

Szerepcsere: Én vagyok, aki megvéd a farkastól.
Szerepcsere vissza, a kismadár tovább csiripelt Zoltán vállán. Zoltán láthatóan megérintődött.
Vezető: Mi van benned, mondd ki!
Zoltán: Eszembe jutott a kotlós a kiscsibéivel, tudni szeretném ki ez a kismadár
Vezető:  Kérdezd meg tőle
Zoltán: Ki vagy te kismadár?
Kismadár: Én vagyok a gondoskodó anya
Zoltán sorba ment minden szereplőhöz és megkérdezte kicsoda ő, melyre szerepcserében válaszolt.
Zoltán: Ki vagy te őzike?
Őzike: Én vagyok a benned lévő szerelemre, szeretetre való képesség
Zoltán: Ki vagy te Farkas?
Farkas: Én vagyok a gonosz anyai rész, aki maradandó sebeket okoz, ami vérzik. Nem engedi Zoltánt járni, nem engedi hogy begyógyuljon ez a seb. Feküdnie kell Zoltánnak.
Vadász: Én az apád vagyok. Én vagyok a hibás, hogy megharapott a farkas, a többi állatra figyeltem.
2. szín

Zoltán az ágyban feküdt. Egy piros kendő szimbolizálta a vérző lábat. Ő kereste meg a kendőt, ő mutatta meg, hol vérzik a lába. Erőtlen, gyenge.

Vezető: Interjú az ágyban fekvő Zoltánnal. Szervusz Zoli. Itt vagy ebben a gyönyörű erdőben. Látom, vérzik a lábad. Hány éves vagy?
Zoltán: tizenkettő.
Vezető: Zoli ez egy különleges erdő, ahol bármi megtörténhet. Ki tudna neked segíteni, hogy meggyógyuljon a sebed?
Zoltán: A vadász

Vadász szerepcserében: Elég erős vagy már, csak akkor gyógyulhatsz meg, ha legyőzöd a farkast. Meg kell küzdened vele, ahhoz hogy férfi légy.

Zoltán: Nem tudott felkelni, visszafeküdt.
Vezető: Ki tud neked segíteni, hogy megküzdjél a farkassal?
Zoltán: A jó tündér.
Vezető: Hívjuk ide. Az eddig kismadarat játszó protagonistát választotta ki.
Szerepcsere a jó tündérrel.
Jó Tündér: Én vagyok a jó anyarész

Vezető: Belső hangként jó tündérként mondom: Erős vagy, képes vagy már megküzdeni a farkassal, már képes vagy járni.

Zoltán felül.
Vezető: Biztattam, van elég erőd, kelj fel és küzdj!

A farkas hergelte: megharaplak, közeledett felé. A vadász, a jó tündér és az őzike biztatta. Közben én is erősen biztattam. Gyerünk Zoltán, tudsz küzdeni, győzd le a farkast. Nekiment a farkasnak, de érezhetően fogyott az ereje. Miközben a farkas küzdött vele, fenyegette, hogy megharapja. Én erősen megfogtam a lábát, ott, ahol „vérzik”. Itt fordult át a játék igazi küzdelembe. Magdi a farkast védte egy polifon matraccal, először ezt püfölte Zoltán, majd egy hirtelen erős mozdulattal kitépte Magdi kezéből a polifont, ott marad a farkas védtelenül. Két nyers erő feszült egymásnak. Zoltán hörögött, valami végtelen mélységből tört fel belőle az erő. Megragadta a farkas karját és ezzel az elemi erővel kilökte az ajtón.

Hosszú ideig állt egyedül, csukott szemmel és remegett. Mellette állt a vadász.

Szerepcserében a vadásszal: Férfivá fogadlak, mától kezdve egyenrangú társak vagyunk. Mostantól a Te felelősséged is az állatok és a fák védelme. Legyőzted a farkast, ha harcolsz, te győzöl. A bátorság veszélyhelyzetben kell. Tudsz küzdeni, van erőd. Igazi vadász lettél.

Zoltánt ezzel a rítussal a vadász férfivá avatta.
Vezető: Mit szeretnél még?
Zoltán: Ki a jó tündér?
Vezető: Kérdezd meg tőle
Zoltán: Ki vagy te jó tündér?

Jó tündér szerepcserében: Én vagyok az álmod, a céljaid. Ha hívsz, jövök. Ha lefelé nézel, engem nem látsz. Nézz föl, akkor meglátsz!

Zoltán: Elmúlnak az évek, és nem teszek semmit, csak sajnálom magam. Szeretnélek megölelni.
Egy nagyon hosszú ölelés a jó tündérrel (aki egyben a jó anyai rész)
A feldolgozó körben a csoporttagok részéről sok sering érkezett a szüleikkel való kapcsolatukról. Fókuszba került a bennünk élő jó és rossz szülői énrész, ennek szerepe, hatása életükre.