A pszichodráma módszer

A pszichodráma Jacob Levy Moreno (1889 – 1974) nevéhez kötődik.
A pszichodráma feltáró és tüneti jellegű csoportos személyiségfejlesztő módszer. Értelmi és érzelmi szinten tudatosít, fizikai szintű átéléssel. A lélek valóságát cselekvésen keresztül tárja fel, az élmények, lelki tartalmak, konfliktusok eljátszása segítségével. Mindig az egyén személyes teherbírását, belső erejét, céljait hagyja érvényesülni. Eközben kezében tarja az egyén az élete alakításáért a felelősséget, hiszen ő tudhatja igazán, mire van szüksége.
A pszichodráma módot ad érzelmi, kapcsolati konfliktusok feltárására és korrekciójára. Ezzel párhuzamosan a személyiségszerkezet sajátosságainak, fejlődési elakadásainak átdolgozására irányul.

A csoportban a sorsközösség bázisán kialakuló bizalom és elfogadás önmaguk teljesebb elfogadásához vezethet. Ezzel párhuzamosan mások játékát nézve, vagy abban játszva felfedezhetik saját konfliktusaikat, elrejtett érzéseiket, elhárítási módjaikat. A csoport tükörszerű visszajelzésével a szociális tanulást segíti, s az újfajta szerepek, vagy kapcsolati minták a csoport védett közegében kipróbálhatók, gyakorolhatók. A pszichdráma technikák lehetővé teszik, hogy résztvevők belső világa, rejtett vagy kifejezhetetlen érzései külsőleg láthatóvá, és átélhetővé váljanak. Így segíti a probléma átdolgozását, a korrekciós élményeket és a katarzist.

Galambosné Varjú Blanka és Novák Magdolna pszichodráma vezetők tizennégy éve vezetünk csoportokat. Az általunk kísért emberek tipikus problémái voltak:
fel nem dolgozott gyász, veszteség,
rosszul kezelt kapcsolati konfliktus szülővel, gyermekkel, társsal, főnökkel,
túlvállalás az élet különböző területén (munka, család),
önmaga igényeinek háttérbe szorítása, túl sok áldozatvállalás
a nővé és a férfivá válás folyamatában való elakadás, melynek hátterében gyakran a bántalmazás különböző módjaival találkoztunk: érzelmi, fizikai, szexuális.


A morenói szerepelmélet az egészséges fejlődésre épít. A pszichodráma arra a megközelítésre épül, amely az embert veleszületetten társas lénynek tekinti. Az egyént nem önmagában, hanem szociális atomjával együtt tarja a legkisebb vizsgálható egységnek, ebbe tartoznak bele azok a legfontosabb kapcsolatok, amelyek az egészséges fejlődéshez is nélkülözhetetlenek. A szociális atom által képszerűvé vált konfliktusok, nehézségek mutatják meg azt, hogy mivel van dolga az egyénnek. A feldolgozó munka során juthatunk el a probléma lelki gyökeréhez.
A szociális atom kirakását önismereti tesztként használjuk munkánkban. A csoportmunka első szakaszában készítik el a résztvevők a szociális atomjukat. Mi kövekkel, kagylókkal dolgozunk. Először kiválasztatjuk a csoporttag saját „én-kövét”, mely köré rendezi el a számára fontos emberek (élő vagy halott), dolgok, értékek köveit. 
Íme egy példa, Ibolya szociális atomja:

Az én-köve egy áttetsző, fehér kő. Közelében jelenlegi családja. A   fekete, szúrós kagyló a 17 éve halott anyát szimbolizálja. A hatalmas kövek a jelenlegi konfliktusainak nagyságát jelenítik meg. Az a nagymama szorul ma ápolásra, aki Ibolya édesanyját (a saját lányát) sosem ápolta, helyette Ibolyának kellett helyt állnia
12 évesen. A nagymama ma állandóan elégedetlen a napi rendszeres törődéssel. 
Anyósával és sógornőjével konfliktusos kapcsolatban él, ami megkeseríti hétköznapjait. Ibolya a férje helyett küzd anyósa és családjának szeretetéért és még csak nem is tud róla.

A lelki problémák megdolgozása után egy év múlva Ibolya szociális atomja a következőképpen néz ki:

 Az „én-köve” egy élettel teli rózsaszín kő, az egy éve önmagának választott áttetsző kő most a csoportmunkában elgyászolt édesanyját jelképezi. Ezzel párhuzamosan a nagymama semmilyen formában nem került fel, az anyós kisebb köve egy élhető kapcsolatot jelképez.
A csoportban elvégzett lelki munka hosszútávon kihat az életünkre. Ibolya a csoportzárást követően februárban középfokú írásbeli és szóbeli nyelvvizsgát tett, májusban emelt szinten újból érettségizett a főiskola tanulmányihoz szükséges tárgyakból, majd júliusban felvételt nyert arra a főiskolára, ami gyermekkori álma volt. A tanulásban teljes elakadást okozott édesanyja fel nem dolgozott elvesztése. A 14 évesen kitűnő kislány, bukdácsolva fejezte be a középiskolát, azóta mostanáig semmilyen vizsgára nem vállalkozott. A lelki súlyok elengedése mostanra tette lehetővé  testsúlyának csökkenését.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése