2020. november 12., csütörtök

A járvány ideje alatt is szembe kell néznünk az elmúlással

A gyász feldolgozása az élet szerves részét képezi, ugyanakkor nagyon nehéz feladatot jelent. Galambosné Varjú Blanka közel húsz éve vezet pszichodráma csoportokat, elmondása szerint számtalanszor előfordult, hogy az általa „kísért” emberek évekig cipelték magukkal a fel nem dolgozott gyászt. A jelenlegi járványhelyzetben is sok veszteséggel vagyunk kénytelenek szembesülni, ezért a mentálhigiénés szakemberrel az érzelem-feldolgozásról és a megküzdési stratégiákról beszélgettünk.
Galambosné Varjú Blanka elmondta, a halál ma tabu, elidegenedtünk az elmúlástól, pedig pont úgy az életünk része, mint a születés. A pszichodráma-vezető hozzáfűzte, a halálról napjainkban nem tudunk beszélni, felfoghatatlan, félelmetes dologként tekintünk rá, pedig lelki egészségünk érdekében meg kellene élnünk és fel kellene dolgoznunk az elmúlással kapcsolatos negatív érzéseinket.

Manapság kevesen virrasztanak, a halottat elviszik, nem látjuk, nem nézzük meg-utalt a régi szokások hiányára a szakember. Hozzátette, egyre kevesebben vállalják azt is, hogy elbúcsúzzanak a haldoklótól, pedig az lenne jó, ha lehetőség szerint minden közeli hozzátartozó elköszönhetne, mert a búcsú a gyász kihagyhatatlan része.

Mindannyian úgy születünk, hogy képesek vagyunk feldolgozni a veszteségeinket - emelte ki a szakember. Hozzátette, a haláleset után természetes, hogy komoly lelki fájdalmat érzünk, az évforduló táján pedig az is jellemző, hogy összesűrűsödik a kín és csak ezután jön a várt megkönnyebbülés, a lélek ugyanis átlagosan egy-másfél év alatt gyógyul. Galambosné Varju Blanka kiemelte, előfordul, hogy az egyén saját erejét meghaladja a veszteség elviselése. Ilyenkor válik szükségessé a szakember által nyújtott segítség.



A búcsú a gyász egyik legfontosabb alapköve
A szakember kiemelte, vannak olyan esetek, amikor az elmaradt búcsú később sok fájdalmat okoz. A hozzá segítségért forduló Annát a nagymamája nevelte, mélyen kötődött hozzá, hatévesen elveszítette. Szülei a veszteségről nem beszéltek vele, a temetésre sem vitték el. Annát egy néma, fájdalmas várakozás kísértette 41 év elteltével is, míg végül a pszichodramatikus módszer segítségével el tudta engedni szerettét. A gyászmunka keretében ellátogatott a sírhoz, ahol lélekben találkoztak, elbúcsúztak.


Nagy Szilvia újságíró

Békés Megyei Hírlap